NyomtatásE-mail

Ferenc pápa június 12-i általános kihallgatása

( 10 értékelés )

"AZ EGYHÁZ ISTEN NÉPE, MELY NYITVA ÁLL MINDENKI ELŐTT"

Szerdán délelőtt végre igazi nyári melegben, felhőtlen ég alatt ismét százezres tömeg

gyűlt össze a Szent Péter téren. Sokan nem is tudtak bejutni oda, hanem az oda

vezető Via della Conciliazione-n, vagyis a Megbékélés útján várakoztak. Ferenc pápa

katekézisét ezúttal is a II. Vatikáni Zsinat témáinak szentelte, ezúttal a Lumen

Gentium dogmatikai konstitúcióban említett „Isten népe” jelentését elemezve.

Mit akar mondani: „Isten népe”? – tette fel az első kérdést a pápa. Mindenekelőtt azt

jelenti, hogy Isten nem tartozik sajátos módon egyetlen néphez sem, mert ő szólít

meg, ő hív, ő invitál bennünket, hogy legyünk része ennek a népnek. Ez a felhívás

mindenki felé fordul, mert Isten irgalmassága „mindenki üdvösségét akarja” (1Tim

2,4). Jézus nem mondja az apostoloknak, de nekünk sem, hogy csináljunk egy

különleges csoportot, egy elit csoportot. Jézus azt mondja: „Menjetek, tegyetek

tanítványommá minden népet (Mt 28,19). Szent Pál megállapítja, hogy Isten népében,

az Egyházban „nincs különbség zsidó és görög között…, mert ti mindnyájan egyek

vagytok Jézus Krisztusban” (Gal 3,28). Szeretném mondani mindazoknak, akik távol

érzik magukat Istentől és az Egyháztól, akik félénkek vagy közömbösek, akik azt

gondolják, hogy ők már nem tudnak megváltozni: Az Úr hív benneteket is, hogy

legyetek az ő népének a részévé és ezt nagy tisztelettel és szeretettel tegyétek!

Hogyan lesz valaki ennek a közösségnek a része? – hangzott a katekézis második

kérdése. Nem a természetes születés által, hanem egy új születés révén. Az

evangéliumban Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy fentről kell újjászületni, víz és

Szentlélek által, hogy belépjünk Isten országába (Jn 3,3-5). A keresztség vezet be

minket ebbe az új közösségbe a Krisztusban való hit által, amit Isten adományaként

táplálni és gyarapítani szükséges, egész életünk során. Tegyük fel magunk a kérdést:

hogyan növelhetem a hitemet, amit a keresztségem során kaptam? Hogyan

növelhetem ezt a hitet, amit úgy kaptam, és ami az egyházé? Mit tehetek a

gyarapodásáért? 

Erre a problémára a választ a pápa a katekézise harmadik kérdése kapcsán adta meg:

Mi az Isten Népének a törvénye? A szeretet törvénye, ami az Isten és ember iránti

szeretet, melyet az Úr hagyott ránk az új parancsolata szerint (Jn 13,34). A szeretet

azonban nem érzelgősség, nem valami sötét dolog, hanem Istennek, mint egyetlen

Úrnak az elismerése és egyidejűleg a másiknak az elfogadása igazi testvérként, mely

felülmúl minden megosztottságot, rivalitást, értetlenséget és egoizmust. Mekkora utat

kell még megtennünk, hogy megéljük konkrétan ezt a törvényt, a bennünk működő

Szentlélek törvényét, ami a karitász, a szeretet? Amikor tévét nézünk, újságot

olvasunk, mennyi sok háborúról hallunk! Hogyan lehet megérteni ezt? Isten népén

belül annyi háború! A lakónegyedekben, a munkahelyeken az irigység, a féltékenység

mennyi háborúja! A családokban is mennyi a belső harc! Kérnünk kell az Urat, hogy

értesse meg velünk a szeretet törvényét! Milyen jó is, amikor az igazi testvérek

szeretik egymást! Milyen szép! De ma tegyünk meg valamit! Talán mindnyájunknak van

szimpatikus vagy nem szimpatikus társunk, sőt talán haragosunk is? Legalább

mondjuk az Úrnak: Uram, én haragszom erre és erre az emberre, de könyörgök,

imádkozom érte. Imádkozni a haragosunkért, ez jó nagy lépés a szeretet törvénye

útján! Tegyük meg ma! 

A pápai katekézis negyedik kérdése Isten népének a küldetését érintette, ami elviszi a

világba Isten reményét és üdvösségét. Ez a küldetés Isten szeretetének a jele, mely

mindenkit meghív a vele való barátságra. Ez a küldetés a kovászé, mely megkeleszti

az egész tésztát, ízt ad és megvéd a romlástól és ez a küldetés fény, mely világít.

Ahogy mondtam, elég csak kinyitni egy újságot, máris látjuk a hírekben a gonosznak,

az ördögnek a jelét. De emelt hangon mondom: Az Isten erősebb! Ti hiszitek ezt, hogy

Isten erősebb? Most mondjuk együtt, hogy az Isten erősebb! Mondjuk mindnyájan! És

tudjátok miért erősebb? Mert ő az Úr, az egyetlen Úr! Az Isten erős! Szeretném

hozzátenni, hogy a valóság – mely néha sötét, és a gonosz ugyan jelet tesz rá – de

megváltoztatható, ha elvisszük oda az evangélium világosságát, elsősorban a mi

életünkkel. Ha egy stadionban, mint például itt a római olimpiai stadionban, vagy a

buenos airesi Szent Lőrinc stadionban egy sötét éjszaka valaki fényt gyújt, azt éppen

csak látni lehet, de ha azt hetvenezer ember teszi, az egész stadion kivilágosodik.

Engedjük, hogy életünk Krisztus fénye legyen és hordozzuk együtt az evangélium

fényét az egész világnak. 

Az utolsó kérdésben Ferenc pápa Isten népének végcéljára kérdezett rá. Isten

országának célja, melyet itt a földön maga az Isten kezdett el, a beteljesedéséig kell

növekednie, amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik (v.ö. Lumen Gentium 9). Az

ország vége tehát az Úrral való teljes közösség lesz, amikor mint Isten családja

belépünk magába az isteni életbe, ahol a mérték nélküli szeretet örömét éljük. 

Kedves testvérek, zárta katekézisét a pápa: Egyháznak, Isten népének lenni azt

jelenti, hogy Isten kovásza vagyunk az emberiség számára, vagyis hirdetjük és

hordozzuk az örömhírt ebben a világban, mely gyakran eltévelyedik és ezért szüksége

van bátorító, reményt keltő, új erőt adó válaszokra. Az egyház legyen az Isten

irgalmasságának és reményének a helye, ahol mindenki érzi, hogy meghallgatják, hogy

szeretik, hogy megbocsátanak neki. Az egyháznak nyitott kapukkal kell állnia, hogy

mindenki bemehessen oda, mi pedig kiléphessünk rajta az örömhír hirdetésére. 


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template