NyomtatásE-mail

Ferenc pápa szerda délelőtti katekézise

( 10 értékelés )

SZERESSÜK MINDIG AZ EGYHÁZAT; ISTEN IRGALMASSÁGA NAGYOBB

BŰNEINKNÉL - Május 29-én, szerdán délelőtt az immár szokásos 100 ezres

zarándoksereg vett részt az általános pápai kihallgatáson, nem törődve a ragyogó

napsütést hirtelen felváltó sűrű záporral. A pápa a szeszélyes időjárás ellenére most is

nyitott dzsipjén, esernyő nélkül járta körbe a Szent Péter teret és ezekkel a szavakkal

fordult a hívekhez: „Gratulálok a bátorságotokért, kitartotok az eső ellenére!”

Katekézisét ismét "kedves testvérek, jó napot kívánok!" köszöntéssel kezdte.

Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt alkalommal a Szentlélek és az egyház között fennálló

szoros kapcsolatot hangsúlyozta. Ma új sorozatot kezdett az egyház misztériumáról,

amelyet mindannyian megélünk, és amelynek mindannyian részesei vagyunk. Ferenc

pápa hozzátette, hogy két olyan kifejezést szeretne elemezni, amely gyakran előfordul

a II. Vatikáni Zsinat szövegeiben. 

Elsőként a következő kifejezést mélyítette el: az egyház, mint Isten családja.

Ezekben a hónapokban több alkalommal is utalt a tékozló fiú, vagy inkább az irgalmas

atya evangéliumi példabeszédére (vö. Lk 15,11-32). A kisebbik fiú elhagyja az atyai

házat, mindenét eltékozolja, majd úgy határoz, hogy hazamegy, mert ráébred, hogy

hibát követett el. Azonban már nem érzi magát méltónak arra, hogy apja fiaként térjen

haza, ezért azt szeretné, ha szolgaként fogadnák vissza. Az apa ezzel szemben elé

megy, átöleli, visszaadja neki fiúi méltóságát és ünnepséget rendez számára. Ez a

példabeszéd, mint annyi más evangéliumi történet, jól mutatja Istennek az

emberiségre vonatkozó tervét. 

Mi Istennek a terve? Az, hogy mindnyájunkból gyermekei egyetlen családját alkossa

meg, amelyben mindenki érezze magát közel Istenhez, mindenki érezze, hogy Isten

szereti őt, mint az evangéliumi példabeszédben, mindenki érezze annak a melegségét,

hogy Isten családjához tartozik. Ebben a nagy tervben gyökerezik az egyház, amely

nem néhány személy egyezségéből született szervezet - mint ahogy erre sokszor

emlékeztetett XVI. Benedek pápa. Az egyház Isten műve. Éppen ebből a szeretet-

tervből születik, amely fokozatosan valósul meg a történelemben. 

Az egyház Istennek abból a vágyából születik, hogy minden embert meghívjon a Vele

való szeretetközösségre, barátságára, sőt arra, hogy gyermekeiként részt vegyenek

isteni életében. Maga az „egyház” szó, a görög eklézsia „összehívást” jelent. Isten hív

minket, arra késztet, hogy kilépjünk az individualizmusból, ne legyünk hajlamosak az

önmagunkba zárkózásra, meghív bennünket, hogy családja tagjaivá váljunk. Ez a

meghívás a teremtésben gyökerezik. Isten azért teremtett meg bennünket, hogy mély

baráti kapcsolatban éljünk Vele és akkor is, amikor a bűn megszakította ezt a Vele, a

többi emberrel és a teremtett világgal való kapcsolatot, Isten nem hagyott minket

magunkra. 

Az egész üdvtörténet Isten története, aki keresi az embert, felkínálja neki szeretetét

és befogad mindnyájunkat. Meghívta Ábrahámot, hogy legyen egy sokaság atyja,

kiválasztotta Izrael népét, hogy szövetséget kössön vele, amely minden népet átölel,

majd az idők teljességében elküldte Fiát, hogy szeretet- és üdvösségtervét az egész

emberiséggel kötött új és örök szövetségben valósítsa meg. Amikor olvassuk az

evangéliumokat, látjuk, hogy Jézus maga köré gyűjt egy kis közösséget, amely

befogadja szavát, követi őt, osztozik útjában, családjává válik és ezzel a közösséggel

előkészíti és építi egyházát. 

Honnan születik tehát az egyház? A kereszten véghezvitt legmagasabb rendű szeretet

gesztusból, Jézus nyitott oldalsebéből, amelyből vér és víz fakad, az Oltáriszentség és

a keresztség szentségének jelképei. Isten családjában, az egyházban, az életadó nedv

Isten szeretete, amely abban valósul meg, hogy szeretjük Őt és a többieket,

mindenkit, megkülönböztetés és mérték nélkül. Az egyház olyan család, amelyben

szeretünk, és amelyben szeretnek minket. 

Mikor válik láthatóvá az egyház? Két vasárnappal ezelőtt ünnepeltük; akkor veszi

látható kezdetét, amikor a Szentlélek ajándéka betölti az apostolok szívét és arra

készteti őket, hogy útra keljenek és megkezdjék az evangélium hirdetését, Isten

szeretetének terjesztését. 

Ma is vannak olyanok, akik ezt mondják: „Krisztus igen, az egyház nem” vagy: „hiszek

Istenben, de nem a papokban” De éppen az egyház vezet el bennünket Krisztushoz és

vezet el Istenhez; az egyház Isten gyermekeinek nagy családja. Természetesen

vannak emberi aspektusai is; azokban, akik az egyházat alkotják, a lelkipásztorokban,

a világi hívekben, vannak hibák, tökéletlenségek, bűnök: a pápának is vannak hibái, és

még mennyi! 

De az a szép, hogy amikor észrevesszük, hogy bűnösök vagyunk.. megtaláljuk Isten

irgalmasságát: Isten mindig megbocsát. Ne feledjétek ezt: Isten mindig megbocsát. Ő

befogad minket a megbocsátás és az irgalmasság szeretetébe. Egyesek ezt mondják:

„szép ez: a bűn Isten megsértése, de egyben lehetőség; megalázzuk magunkat, hogy

észrevegyük, hogy van valami, ami még szebb, és ez nem más, mint Isten

irgalmassága. Gondoljunk erre – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta:

Ma tegyük fel a kérdést: mennyire szeretem az egyházat? Imádkozom az egyházért?

Érzem-e, hogy része vagyok az egyház családjának? Mit teszek azért, hogy olyan

közösség legyen, amelyben mindenki érzi, hogy befogadják és megértik, mindenki érzi

Isten irgalmasságát és szeretetét, amely megújítja életét? A hit ajándék és olyan

tett, amely mindenkit személyesen érint, de Isten arra hív bennünket, hogy együtt

éljük meg a hitünket, mint család, mint egyház. 

Kérjük az Urat, ebben a Hit évében különös erővel, hogy közösségeink, az egész

egyház, legyenek mindig valódi családok, amelyek megélik és továbbadják Isten

szeretetének melegségét – fejezte be szerda délelőtti katekézisét a Szentatya. 


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template