NyomtatásE-mail

Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson

( 11 értékelés )

A SZENTLÉLEK VEZÉREL BENNÜNKET A SZERETET ÉS AZ IRGALMASSÁG

ÚTJÁN - Ez alkalommal is hatalmas lelkes tömeg, mintegy 100 ezer hívő töltötte meg

a Szent Péter teret és a környező utcákat, hogy jelen lehessen a Szentatya szerda

délelőtti általános audienciáján. A pápa tanításának középpontjában a Szentlélek

állt.” A húsvéti időszak, amelyet örömmel eltelve élünk meg, különösképpen a

Szentléleké, amelyet „mérték nélkül” kapunk a keresztre feszített és feltámadt

Jézustól.

Ez a kegyelmi időszak Pünkösd ünnepével ér véget, amikor az egyház újra átéli a Lélek

kiáradását Máriára és az apostolokra, akik a Cenákulumban gyűltek össze imára. 

A pápa feltette a kérdést: „Ki is valójában a Szentlélek? A Credóban megvalljuk, hogy

„Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben”. Az első igazság, amelyhez ebben

az imában csatlakozunk, a Kyrios, vagyis az Úr. Ez azt jelenti, hogy Ő valóban Isten,

mint az Atya, és mint a Fiú. Ugyanúgy tárgya imádatunknak és dicsőítésünknek, mint

az Atya és a Fiú. A Szentlélek ugyanis a Legszentebb Szentháromság harmadik

Személye; a feltámadt Krisztus nagy ajándéka, aki megnyitja értelmünket és szívünket

a hitnek. Hiszünk Jézusban, mint az Atya által küldött Fiúban, aki az Istennel való

barátság, szeretetközösség felé vezet el bennünket.

Ferenc pápa ezután arra mutatott rá, hogy a Szentlélek Isten életének kimeríthetetlen

forrása bennünk. Minden idők és minden hely emberei teljes és szép életre vágynak,

amelyik igazságos és jó, amelyet nem fenyeget a halál, amelyiknek lehetősége van

arra, hogy fokozatosan éretté váljon és növekedjen a maradéktalan kiteljesedésig. Az

ember olyan, mint egy vándor, aki átszelve az élet sivatagjait, élő, felszökkenő és friss

vízre vágyik, amely képes arra, hogy kielégítse szomjúságát, válaszol legmélyebb

vágyaira, amelyek tárgya a fény, a szeretet, a szépség és a béke. Mindnyájan erre

vágyunk! – mondta katekézisében a Szentatya.

Jézus az, aki nekünk ezt az élő vizet adja: ez pedig nem más, mint a Szentlélek, aki

az Atyától származik, és akit Jézus önt szívünkbe. „Én azért jöttem, hogy életük

legyen és bőségben legyen” – idézett Szent János evangéliumából a pápa.

Jézus megígéri a szamariai asszonynak, hogy „élő vizet” ad bőségesen és örökre

mindazoknak, akik elismerik, hogy ő az Atya által a mi üdvösségünkre elküldött Fiú

(vö. Jn 4, 5-26; 3,17). Jézus eljött, hogy nekünk adja ezt az „élő vizet”, amely a

Szentlélek, azért, hogy életünket Isten vezérelje, Isten hassa át, Isten táplálja.

Amikor azt mondjuk, hogy a keresztények spirituális emberek, akkor éppen erre

gondolunk: a keresztény olyan személy, aki Isten szerint gondolkozik és cselekszik, a

Szentlélek szerint. A pápa ezután feltette a következő kérdéseket: „És mi Isten szerint

gondolkozunk? Isten szerint cselekszünk? Vagy hagyjuk, hogy annyi más minden

vezessen bennünket, ami nem éppen Istentől származik? Mindnyájunknak szívünkben

kell választ adnunk ezekre a kérdésekre”- tette hozzá a Szentatya.

Miért képes ez a víz arra, hogy maradéktalanul eloltsa szomjunkat? Tudjuk, hogy a víz

alapvetően fontos az élet számára; víz nélkül meghalunk; a víz szomjat olt, lemossa a

piszkot, termékennyé teszi a földet. A Római levélben olvassuk ezt a mondatot: „Isten

szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Rm 5,5). Az „élő víz”, a

Szentlélek, a feltámadt Krisztus ajándéka lakást vesz nálunk, megtisztít, megvilágosít,

megújít, átalakít bennünket, mert Isten életének részeseivé tesz, aki maga a szeretet.

Ezért Pál apostol megállapítja, hogy a keresztény életét a Szentlélek és gyümölcsei

hatják át, amelyek a következők: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,

jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23). A Szentlélek bevezet

bennünket az isteni életbe, mint az Egyszülött Fiú gyermekeit. A Rómaiakhoz írt levél

egy másik szakaszában Szent Pál ezt a következő szavakkal foglalja össze: „Akiket

Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. …ti a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben azt

kiáltjuk: „Abba, Atya!”. Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai

vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig

társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is

dicsőüljünk” (Rm 8,14-17).

Ez az az értékes ajándék, amelyet a Szentlélek szívünkbe elhoz: magát az isteni

életet, a valódi istengyermeki életet, a bizalom, a szabadság kapcsolatát, az isteni

szeretetben és irgalmasságban való bizodalmat, amelynek eredménye, hogy új

tekintettel nézünk a többiekre, mindenkit testvérünknek tekintünk Jézusban. Úgy

élünk, mint ahogy Krisztus élet, úgy értelmezzük az életet, mint Krisztus. Ezért oltja ki

szomjúságunkat az élő víz, aki a Szentlélek, mert azt mondja, hogy Isten

gyermekeiként szeret bennünket és mi is gyermekeiként szerethetjük Istent.

Kegyelmével Isten gyermekeiként élhetünk, mint Jézus. 

A pápa végül rögtönzött szavakkal zárta szerda délelőtti katekézisét: „És mi

hallgatjuk, mit mond a Szentlélek? Mit mond nekünk? Azt, hogy Isten szeret téged.

Isten szeret téged. És mi valóban szeretjük Istent és testvéreinket, mint Jézus tette

ezt? Hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket. Hagyjuk, hogy Ő szóljon

szívünkhöz és ezt mondja: Isten a szeretet, mindig vár ránk, Ő az Atya és úgy szeret

bennünket, mint egy valódi apa, valóban szeret minket. Ezt mondja a Szentlélek

szívünknek. Halljuk meg a Szentlélek szavát, hallgassuk meg a Szentlelket és

haladjunk előre a szeretet, az irgalmasság és a megbocsátás útján” – fejezte be

katekézisét Ferenc pápa az általános kihallgatáson. 


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template