NyomtatásE-mail

Ferenc pápa beszéde az általános kihallgatáson

( 13 értékelés )

"A MUNKA ISTEN SZERETETTERVÉNEK RÉSZE" 

Május elsején, szerdán délelőtt a Szentatyát több mint hetvenezer hívő köszöntötte a

Szent Péter téren az általános pápai kihallgatás alkalmából. Ferenc pápa katekézisében

kiemelte a munka értékét, amely része az emberi méltóságnak, továbbá erős szavakkal

elítélte az emberkereskedelmet és minden olyan munkát, amely az embert rabszolgává

teszi. 

A lengyel zarándokokhoz intézett köszöntésében emlékeztetett rá, hogy ma van II. János

Pál boldoggá avatásának második évfordulója. Arra buzdította őket, hogy életüket hassa

át a pápa hite, szeretete és apostoli bátorsága. 

Katekézisét Ferenc pápa a következő szavakkal kezdte: „Ma, május elsején munkás

Szent Józsefet ünnepeljük és megkezdjük a hagyományosan Máriának szentelt hónapot”.

A mai találkozón a pápa két gondolatkört fejtett ki tanításában: előbb a munkáról, majd

Jézus szemléléséről elmélkedett.

Szent Máté evangéliumában olvassuk, hogy amikor Jézus visszatér Názáretbe és egy

alkalommal a zsinagógában beszél, földijei csodálkoznak bölcsességén és felteszik a

kérdést: „Nem az ács fia ez?” (13,55). Jézus belép történelmünkbe, eljön közénk.

Máriától születik Isten műve révén, de Szent József, törvényes apja neveli és megtanítja

mesterségét is. Jézus családban születik és él, a Szent Családban. Szent Józseftől

megtanulja az ácsmesterséget a názáreti műhelyben, osztozik vele az

elkötelezettségben, a fáradozásban, a mindennapok örömeiben és nehézségeiben. 

Mindez a munka méltóságára és jelentőségére hívja fel a figyelmet. A Teremtés könyve

elbeszéli, hogy Isten megteremtette a férfit és a nőt. Megbízta őket azzal a feladattal,

hogy töltsék be és vonják uralmuk alá a teremtett világot. Ez nem azt jelenti, hogy

zsákmányolják ki a földet, hanem műveljék meg, őrizzék és gondozzák azt saját

munkájukkal (vö. Ter 1,28; 2,15). 

A munka része Isten szeretettervének; arra kaptunk meghívást, hogy ápoljuk és

gondozzuk a teremtés minden javát és ezáltal vegyünk részt a teremtés művében! A

munka a személy méltóságának alapvető eleme. A munka méltósággal tölt el bennünket;

hasonlóvá tesz Istenhez, aki dolgozott és dolgozik, mindig működik (vö. Jn 5,17). 

A munka lehetővé teszi, hogy eltartsuk magunkat és családunkat, hogy hozzájáruljunk

nemzetünk növekedéséhez. A pápa itt utalt azokra a nehézségekre, amelyek ma

különböző országokban a munka és a vállalkozók világát érintik. Gondolt mindazokra – és

nem csak a fiatalokra, – akik munkanélküliek. Számos esetben ezt a társadalom pusztán

önző nyereségvágyra épülő gazdasági felfogása okozza, amely kívül esik a társadalmi

igazságosság minden paraméterén. 

Ferenc pápa mindenkit a szolidaritásra szólított fel: a közéleti felelősöket arra

buzdította, hogy minden erőfeszítésükkel adjanak új lendületet a foglalkoztatottságnak;

ez azt mutatja, hogy törődnek a személy méltóságával. A Szentatya mindenkit arra

bátorított: ne veszítse el a reményt. Szent József életében is voltak nehéz pillanatok, de

soha nem veszítette el bizalmát és le tudta küzdeni a nehézségeket, mivel bizonyos volt

abban, hogy Isten nem hagy bennünket sorsunkra. 

A pápa ezután a fiatalokhoz fordult: kötelezzék el magukat mindennapi feladataikban, a

tanulás, a munka terén, a baráti kapcsolatokban, mások megsegítésében. Jövőjük attól is

függ, hogy hogyan élik meg életüknek ezeket az értékes éveit. Ne féljenek az

elkötelezettségtől, az áldozathozataltól és ne féljenek a jövőtől; tartsák életben a

reményt: a horizonton mindig látható egy fénysugár. 

A pápa ezután aggodalmát fejezte ki az ún. „rabszolgamunka” jelenségével

kapcsolatban. Van olyan munka, amely rabszolgává tesz. Világszerte sokan esnek

áldozatul ennek a rabszolgaságnak, amelyben az ember szolgálja a munkát, nem pedig

fordítva. A Szentatya minden hívőt, minden jóakaratú embert arra szólított fel, hogy

határozottan lépjen fel az emberkereskedelemmel szemben, amelynek része a

„rabszolgamunka”. 

Ferenc pápa ezután kifejtette tanítása második gondolatát: Szent József és Mária, a

mindennapok csöndes munkájában, közösen csak Jézusra összpontosították

gondolataikat. Elkötelezettséggel és gyöngéden kísérték el és őrizték Isten értünk

emberré lett Fiának növekedését, elgondolkozva mindazon, ami vele történt. Az

evangéliumokban Szent Lukács kétszer is hangsúlyozza Mária magatartását, amely

egyben Józsefet is jellemezte: „Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott

rajtuk” (2,19.51). 

Ahhoz, hogy meghallgassuk az Urat, meg kell tanulnunk szemlélni őt, fel kell ismernünk

állandó jelenlétét életünkben; párbeszédet kell vele folytatnunk, helyet kell neki adnunk

az imával. Fel kellene tennünk a kérdést – mondta a pápa, külön a fiatalokhoz is fordulva

– hogy milyen helyet biztosítunk az Úrnak? Szakítunk-e időt arra, hogy párbeszédet

folytassunk vele? Kiskorunk óta szüleink hozzászoktattak bennünket, hogy a napot

imával fejezzük be. Arra neveltek, hogy érezzük: Isten barátsága és szeretete elkísér

bennünket. Gondoljunk többet az Úrra napközben! – hangzott a Szentatya buzdítása. 

A pápa ezután a szentolvasó elimádkozásának szépségére hívta fel a figyelmet –

tekintettel a most kezdődő májusra. Miközben az Üdvözlégy Mária imát mondjuk, Jézus

titkait szemléljük. Elgondolkozunk élete eseményeiről, hogy Máriához és Szent Józsefhez

hasonlóan nekünk is ő álljon gondolataink, figyelmünk, tetteink középpontjában. 

Szép lenne, főleg ebben a májusi hónapban, ha együtt imádkoznánk a rózsafüzért a

családban, barátainkkal, a plébánián. A közös ima értékes pillanat, ami még jobban

megszilárdítja a családi életet, a barátságot! Tanuljunk meg többet imádkozni a

családban! – buzdított a pápa. 

Kérjük Szent Józsefet és Szűz Máriát: tanítsanak meg bennünket, hogy hűségesek

legyünk mindennapi elkötelezettségeinkhez, éljük meg hittel mindennapi

tevékenységünket és adjunk több helyet az Úrnak életünkben, szakítsunk időt arra, hogy

szemléljük arcát – mondta végül szerda délelőtti katekézisében Ferenc pápa. 


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template