NyomtatásE-mail

Ferenc pápa katekézise az általános kihallgatáson

( 7 értékelés )

"A KERESZTÉNY ÉLET A SZEMLÉLŐDÉS ÉS A CSELEKVÉS SZINTÉZISE"

Április 17-én, szerdán délelőtt a szokásos lelkes tömeg várt a Szentatyára, aki több

mint 80 ezer hívő számára tartotta meg katekézisét. Tanításának középpontjában

Jézus Mennybemenetele állt. „Jézus fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten

jobbján” – valljuk a Credo-ban. Jézus földi életének csúcspontja Mennybemenetele,

vagyis amikor ebből a világból felmegy az Atyához.

Mi a jelentése ennek az eseménynek? Milyen következményei vannak életünkre? Mit

jelent az, hogy szemléljük az Atya jobbján ülő Jézust? – tette fel a kérdéseket a pápa,

majd így folytatta: hagyjuk, hogy Lukács evangelista vezessen bennünket.

Szent Lukácsnál olvashatjuk: „Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai,

elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy” (Lk 9,51). Miközben felmegy a Szent Városba,

ahol beteljesedik a földi életből való „kivonulása”, Jézus már látja a végcélt, a

mennyet, de tudja jól, hogy az út, amely visszavezeti az Atya dicsőségébe, a

kereszten, vagyis az emberiség iránti szeretet isteni tervéhez való engedelmességen

át halad.

A Katolikus Egyház Katekizmusa megállapítja, hogy „a kereszten való fölemelése

jelezte és hirdette a mennyekbe való fölemelését, mert annak a kezdete volt” (662.

pont).

Nekünk is tisztában kell lennünk azzal keresztény életünkben, hogy csak akkor

léphetünk be Isten dicsőségébe, ha minden nap hűségesek vagyunk akaratához, akkor

is, amikor ez áldozatot kíván, vagy azt, hogy megváltoztassuk terveinket. Jézus

Mennybemenetele konkrétan az Olajfák hegyén történt, ahhoz a helyhez közel, ahová

visszavonult, hogy imádkozzon kínszenvedése előtt, és mély egységben maradjon az

Atyával: ismét látjuk, hogy az ima adja meg a kegyelmet ahhoz, hogy hűségesek

legyünk Isten tervéhez – mondta katekézisében Ferenc pápa.

Evangéliuma végén Szent Lukács rendkívül szűkszavúan foglalja össze a

Mennybemenetel eseményét. Jézus kivezette tanítványait Betánia közelébe és „kezét

fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe. Azok

leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan a

templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent” (Lk 24,50-53).

A Szentatya két mozzanatot emelt ki az evangéliumi szakaszból: Jézus

mennybemenetele közben papi gesztust hajt végre, megáldja a tanítványokat, akik

Jézus előtt leborulva, letérdelve, fejüket lehajtva vallják meg hitüket. Ez az első

fontos pont: Jézus az egyedüli és örök Főpap, aki kínszenvedésével keresztülment a

halálon és a sírbolton, feltámadt és felment a mennybe. Az Atya mellett van, ahol

örökre közbenjár értünk (vö. Zsid 9,24). 

Mint ahogy Szent János első levelében megállapítja: Jézus a mi szószólónk az Atyánál.

Milyen szép ez! – folytatta a pápa. Amikor valakit a bíróság elé idéznek, akkor az első

dolga az, hogy védőügyvédet keressen. Nekünk van egy szószólónk, aki mindig megvéd

bennünket, megvéd az ördög alattomos tetteitől, saját magunktól, bűneinktől. Ne

féljünk ehhez az ügyvédünkhöz fordulni, kérjünk bocsánatot tőle, kérjük áldását, kérjük

irgalmasságát! Ő mindig megbocsát, ő a mi szószólónk örökre! Ne felejtsétek ezt el! –

hangzott Ferenc pápa buzdítása.

Dossi: Krisztus mennybemenetele

Jézus Mennybemenetele megismerteti velünk ezt az oly' vigasztaló valóságot:

Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember, emberségünket elvitte Istenhez;

megnyitotta számunkra az utat; olyan Ő, mint egy hegymászó csoport vezetője, aki

felért a csúcsra és magához vonz minket, elvezetve Istenhez. Ha rábízzuk életünket,

ha hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket, biztos kezekben leszünk: Üdvözítőnk,

szószólónk kezében.

A pápa ezután egy másik fontos mozzanatra hívta fel a hívek figyelmét: Szent Lukács

azt beszéli el, hogy az apostolok, miután látták Jézust felmenni a mennybe, nagy

örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Ez kissé furcsának tűnik, hiszen amikor búcsút

veszünk családunktól, barátainktól és véglegesen elválunk tőlük, főleg halál esetén,

természetes szomorúság vesz erőt rajtunk, mert nem látjuk többé arcukat, nem halljuk

hangjukat, nem élvezhetjük szeretetüket, jelenlétüket. Az evangelista azonban

hangsúlyozza az apostolok nagy örömét. Hogyan lehetséges ez? Éppen azért, mert a

hit tekintetével megértik, hogy Jézus, bár nem látják többé szemükkel, mindig velük

marad, soha nem hagyja el őket. Az Atya dicsőségében támogatja, vezeti őket,

közbenjár értük.

Szent Lukács a Mennybemenetel tényét az Apostolok Cselekedetei elején is elbeszéli,

hogy hangsúlyozza: ez az esemény köti össze Jézus földi életét az egyház életével. Itt

Szent Lukács utal arra a felhőre is, amelyik eltakarja Jézust az apostolok szeme elől,

miközben „merően nézték, miként száll az égbe” (ApCsel 1,9-10). Ekkor két fehér ruhás

férfi jelenik meg, akik arra szólítják fel őket, hogy ne nézzék mozdulatlanul az eget,

hanem életüket és tanúságtételüket táplálják azzal a bizonyossággal, hogy Jézus

ugyanúgy eljön ismét, mint ahogy szemük láttára mennybe szállt (vö. ApCsel 1,10-11).

Ez felszólítás arra, hogy induljanak ki Jézus istenségének szemléléséből és belőle

merítsenek erőt ahhoz, hogy a mindennapi életben tanúságot tegyenek

az evangéliumról: szemlélődni és cselekedni, „ora et labora”, ahogy Szent Benedek

tanítja: mind a kettő fontos a keresztények életében.

Jézus Mennybemenetele nem jelenti Jézus távollétét – mondta szerda délelőtti

katekézisében Ferenc pápa. Éppen ellenkezőleg: azt húzza alá, hogy Jézus új módon él

közöttünk: nem a világ egy meghatározott helyén, mint Mennybemenetele előtt; most

Isten országában van, jelen van minden térben és időben, közel van mindnyájunkhoz.

Életünkben nem vagyunk egyedül: van szószólónk, aki vár és megvéd minket.

Soha nem vagyunk egyedül: a keresztre feszített és feltámadt Úr vezet minket; velünk

van sok testvérünk, akik csöndben elrejtve, családi életükben és munkahelyükön,

problémáik és nehézségeik közepette, örömükben és reményeikben, nap, mint nap

megélik a hitet és velünk együtt elviszik a világba Isten szeretetének uralmát, a

feltámadt Jézus Krisztusban, aki felment a mennybe és ott közbenjár értünk – fejezte

be Ferenc pápa szerda délelőtti katekézisét a Szent Péter téren megtartott általános

kihallgatáson.

„Ferenc pápa, a szívünkbe zártunk!” – közel nyolcvanezren voltak jelen a Szentatya

negyedik általános kihallgatásán a Szent Péter téren

A világ minden részéről érkezett hívek nagy tapssal, üdvrivalgással, zászlókkal és

feliratokkal köszöntötték a gyönyörű tavaszi délelőttön a nyitott dzsipjén a Szent Péter

téren megjelent mosolygós pápát. Az általános kihallgatás előtt autóján körbejárta a

teret és köszöntötte a lelkes zarándokokat. Többször megállt, hogy magához ölelje és

megáldja a felé nyújtott újszülötteket, kisgyermekeket. A hívek többek között a

„Ferenc pápa a szívünkbe zártunk” feliratot lengetve üdvözölték nagy lelkesedéssel a

Szentatyát.

Egy zarándok ajándékot nyújtott át a pápának, egy fehér pileólust, vagyis egy fejre

simuló püspöki sapkát. A Szentatya azonnal levette a fején levőt és a szokásnak

megfelelően kicserélte az ajándékkal. A jelenet megismétlődött az általános

kihallgatás végén, amikor egy pap nyújtott át egy hasonló ajándékot, amelyet a pápa

rögtön kicserélt a fején levővel. A nemzetközi hírügynökségek tudósításaikban

humorosan megjegyezték, hogy a pileólusnak nem is volt ideje megmelegedni a pápa

fején, máris egy másikra cserélte.

Ferenc pápa az általános kihallgatáson az olasz mellett csak spanyolul szólalt meg. A

zarándokokat anyanyelvű papok köszöntik a Szentatya nevében, az adott nyelven

röviden összefoglalva katekézisét és közvetítik a csoportoknak a pápa üdvözlő szavait.

Ez alkalommal is a pápa anyanyelvén, spanyolul saját maga foglalta össze katekézisét

és köszöntötte a csoportokat.

Ferenc pápa hosszasan elidőzött az általános kihallgatás végén a hívők köszöntésével.

Elbeszélgetett néhányukkal, elsősorban a tolókocsin ülő betegekkel. Megölelte a

fogyatékkal élőket, meghallgatta és vigasztaló szavakkal bíztatta őket nagy

meghatódottság légkörében. A pápa örömmel fogadta a hívek lelkesedését, sokakkal

kezet fogott, elfogadta ajándékaikat, amelyekkel elhalmozták. Ezek között volt a

Flamenco nevet viselő brazil labdarúgó csapat, illetve a Barcelona 10-es számú meze

is, amelyet honfitársa Lionel Messi visel a meccseken.

A Szentatya a szerda délelőtti kihallgatás után a VI. Pál kihallgatási csarnok egy

termében fogadta Saleh Mohamed Al Ghamdi-t, a Szaúd-Arábiai Királyság szentszéki

nagykövetét, aki átnyújtotta a pápának Abdullah bin Abdulaziz Al Saud király üzenetét.


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template