NyomtatásE-mail

Ferenc pápa homíliája a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában

( 7 értékelés )

"A KÖVETKEZETLENSÉG ALÁÁSSA AZ EGYHÁZ HITELESSÉGÉT"

Április 14-én, Húsvét harmadik vasárnapján délután fél 6-kor kezdődött az ünnepélyes

szentmise, amelynek során Ferenc pápa birtokába vette a Falakon kívüli Szent Pál pápai

bazilikát. A Szentatyával koncelebrált Edmund Power bencés atya, a Szent Pál apátság

apátja, valamint James Michael Harvey bíboros, a bazilika főpapja.

A szertartás elején a pápa imába merült Szent Pál sírja előtt, és füstölővel megáldotta

az emlékcellát. Az Úr elküld bennünket, hogy örömmel hirdessük feltámadását – erre

szólított fel szentbeszédében a pápa.

Szent Pál hirdette az Urat szavaival, tanúságot tett róla vértanúságával és teljes

szívével imádta Őt. Ferenc pápa Szent Pál, Péter és a többi apostol alakjából kiindulva,

homíliájában három szó köré csoportosította gondolatait: „hirdetni, tanúskodni és

imádni”. Utalással az első olvasmányra a Szentatya emlékeztetett rá, hogy az apostolok

bátran hirdetik a kapott üzenetet. Nem tartóztatja fel őket a parancs, hogy hallgassanak,

nem tántorodnak meg akkor sem, amikor botozás, korbácsolás, bebörtönzés vár rájuk.

És mi? – tette fel a kérdést a pápa. 

„Tudunk beszélni Krisztusról, arról, hogy mit jelent számunkra, a családban, azokkal a

személyekkel, akik mindennapi életünk részét alkotják?” A hit az isteni szó

meghallgatásából születik és az igehirdetésben erősödik meg. A Krisztussal való

találkozás új irányt ad, tehát az apostolok életükkel is tanúságot tesznek. Az

evangéliumi szakaszban Krisztus emlékezteti Pétert, hogy amikor megöregszik, más oda

viszi, ahová nem akarja. 

„Ez a szó elsősorban nekünk, lelkipásztoroknak szól” – folytatta homíliájában Ferenc

pápa: nem legeltethetjük Isten nyáját, ha nem fogadjuk el, hogy Isten akarata oda is

elvezet bennünket, ahová mi nem mennénk önmagunktól, ha nem állunk készen arra,

hogy tanúságot tegyünk Krisztusról önátadásunkkal, fenntartás, számítás nélkül, olykor

életünk árán is. Ez mindenkire vonatkozik: az evangéliumot hirdetni kell és tanúságot

kell tenni róla.

Mint ahogy egy nagy freskón oly sok színt és árnyalatot látunk, így a hitről tett

tanúságnak is számtalan formája van. „Isten nagy tervében minden részlet fontos, a mi

kicsiny és alázatos tanúságtételünk is. Annak a személynek a tanúságtétele is, aki hitét

rejtve, a maga egyszerűségében éli meg a mindennapi családi kapcsolatokban, a

munkahelyen, barátaival. 

A mindennapoknak is vannak szentjei, rejtett szentek, az életszentség egyfajta

középosztálya, mint ahogy ezt egy francia író, Joseph Malègue (Pierres noires: Les

Classes moyennes du Salut) mondta, amelyhez mindnyájan tartozhatunk. A világ

különböző részein azonban vannak, akik szenvednek, mint Péter és az apostolok az

evangélium miatt. Van, aki életét adja azért, hogy hűséges maradhasson Krisztushoz,

vére árán tett tanúsággal. Mindnyájan véssük jól emlékezetünkbe: nem lehet Jézus

evangéliumát hirdetni az életünkkel tett konkrét tanúság nélkül. Aki hallgat és lát

minket, cselekedeteinkben lássa azt, amit szánkkal hirdetünk. 

Ferenc pápa ezután idézte névadóját, Assisi szentjét, aki ezt tanácsolta testvéreinek:

„Hirdessétek az evangéliumot, és ha szükséges, még a szavakkal is”. 

Hirdessük az evangéliumot életünkkel, tanúságtételünkkel. A hívek és a lelkipásztorok

következetlensége a között, amit mondanak, és amit csinálnak, a szó és az életmód

közötti különbség aláássa az egyház hitelességét. 

„Ma este szeretném, ha mindannyiunk szívében visszhangzana a következő kérdés:

melyik bálványt rejtettem el életemben, ami megakadályozza, hogy imádjam az Urat?

Őszintén válaszoljunk erre a kérdésre. Imádjuk az Urat és vessük le magunkról

bálványainkat, még a legelrejtettebbeket is. Válasszuk az Urat, mint életünk központját,

fő útvonalát” – hangzott a pápa buzdítása. 

A szentmise végén a Szentatya a Falakon kívüli Szent Pál bazilika oldalkápolnájában

lerótta tiszteletét a XIII. századi Szűzanya (Útmutató Istenszülő – Theotokos Hodigitria)

ikon előtt. 1541. április 22-én Loyolai Szent Ignác és első társai itt tették le ünnepélyes

szerzetesi fogadalmukat, amely a születendő Jézus Társasága alapvető eseménye volt. 

ÉRDEKESSÉGEK A FALAKON KÍVÜLI SZENT PÁL BAZILIKÁVAL

KAPCSOLATBAN - "Pál apostol, vértanú" - A Népek Apostolának sírja

A Népek Apostola, Pál, Kr. u. 61-ben érkezett Rómába, hogy ítélkezzen felette a római

bíróság, amely halálra ítélte keresztény volta miatt. A halálos ítéletet egy Róma melletti

mocsaras vidéken hajtották végre, amelyet később Három Forrásnak neveztek el. Az

Apostolfejedelmet ugyanis lefejezték és a hagyomány szerint feje háromszor

visszapattant a földről, megannyi forrást fakasztva. 

Testét vértanúsága helyszínétől két mérföldre helyezték el az Ostia felé vezető úton lévő

temetkezési helyen, amely egy Lucina nevű keresztény asszony birtokában volt. Az

apostolnak, annak ellenére, hogy keresztény volt, mint római polgárnak joga volt ahhoz,

hogy az Örök Város nekropoliszában temessék el. Sírja halála után azonnal

zarándokhellyé vált a keresztények körében: emlékcellát emeltek a sír fölé, és ide jártak

imádkozni az üldöztetések évszázadaiban a hívek. 

A Vatikán 2006-ban jelentette be hivatalosan, hogy régészek megtalálták a szent sírját a

bazilikában, amelynek XVI. Benedek pápa adta a „patriarchális” helyett a „pápai” jelzőt.

A bazilikát Nagy Konstantin császár emeltette 386-ban. Az archeológusok a IV. századi

bazilika padlózatában fedezték fel a szarkofágot a pápai oltár alatt. 

A síron tábla hirdeti: „Pál apostol, vértanú”. Aki felkeresi a Falakon kívüli Szent Pál

bazilikát, megtekintheti az Apostol sírját, valamint azt a láncot, amely a hagyomány

szerint Szent Pált az őt őrző római katonához bilincselte. 

A pápai bazilika főpapja James Michael Harvey bíboros, aki 1949-ben született az

Egyesült Államokban. XVI. Benedek 2012. november 23-án nevezte ki erre a tisztségre

és 2012. november 24-én kreálta bíborossá. 


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template