NyomtatásE-mail

A pápa beszéde december 26-án

( 1 értékelés )

XVI. BENEDEK ÚRANGYALA IMÁDSÁGA SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ

ÜNNEPÉN - December 26-án, délben a Szentatya dolgozószobája ablakából

köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Azért fohászkodott az első

vértanúhoz, aki a végsőkig hűséges maradt az Úrhoz, hogy támogassa az üldözött

keresztényeket. 

Carracci: Szent István vértanúsága

Kedves Testvérek! – kezdte beszédét a Szentatya. Minden évben Karácsony

másnapján a liturgia Szent István diakónusról, az első vértanúról emlékezik meg. Az

Apostolok Cselekedetei (ApCsel 6,8-10; 7,55) olyan embernek mutatják be, mint akit

kegyelem és erő töltött el. Benne maradéktalanul megvalósult Jézus ígérete, vagyis

az, hogy a hívek, akik arra kaptak meghívást, hogy nehéz és veszélyes körülmények

között tegyenek róla tanúságot, nem maradnak magukra védtelenül: Isten Lelke szól

majd belőlük (vö. Mt 10,20). 

István diakónus valóban a Szent Lélektől vezettetve cselekedett, beszélt és halt meg.

Tanúságot tett Krisztus szeretetéről a legvégső áldozatig menően. Az első vértanút

úgy írja le az Apostolok Cselekedetei, hogy szenvedésében tökéletesen követte

Krisztust, kínszenvedését részleteiben megismételte. Szent István életét teljesen

Isten formálta, tette hasonlóvá Krisztushoz, akinek kínszenvedése megismétlődött a

diakónus vértanúban; halála pillanatában, térden állva Jézus kereszten mondott

szavait idézi, lelkét az Úr oltalmába ajánlja (vö. ApCsel 7,59), megbocsát

ellenségeinek: „Uram ne ródd föl nekik ezt a bűnt!” (7,60). Halála előtt, a

Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsőségét

fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”

(55). 

Szent István vértanú ünnepén mi is arra kaptunk meghívást, hogy tekintetünket Isten

Fiára szegezzük, akit Karácsony örömteli légkörében szemlélünk Megtestesülése

misztériumában. A keresztséggel és a bérmálással, a hit értékes ajándékával, amelyet

a szentségek, különösen az Eucharisztia táplálnak, Jézus Krisztus magához kötött

bennünket és a Szentlélek működésével tovább akarja folytatni bennünk üdvözítő

tevékenységét, amely mindent megvált, érvényre juttat, felemel, és teljességre

vezet. 

Hagyni, hogy Krisztus magához vonzzon bennünket, amint ezt Szent István vértanú

tette, annyit jelent, hogy kitárjuk életünk kapuját a világosságnak, amely hív, irányt

mutat és segít, hogy a jó útján haladjunk, azon az úton, amelyet Isten szeretet-terve

jelölt ki az emberiség számára. 

Végül Szent István diakónus példakép mindazok számára, akik az új evangelizáció

szolgálatába kívánnak állni. Azt mutatja meg, hogy az evangéliumi jó hír hirdetése

nem elsősorban eredeti módszerek vagy technikák alkalmazását jelenti, bár

természetesen ezek is hasznosak. Az újdonság az, hogy eltelve a Szentlélekkel,

hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket. Mélyen merüljünk el Krisztus misztériumában,

fogadjuk be szavát és jelenlétét az Eucharisztiában, hogy ezáltal Ő maga, az élő

Jézus beszélhessen és cselekedhessen küldöttjében. 

Lényegében az evangélium hirdetője akkor lesz képes arra, hogy Krisztust hatékonyan

elvigye másoknak, amikor ő maga is Krisztusból él, amikor az evangélium újdonsága

saját életében is megmutatkozik. Imádkozzunk Szűz Máriához, hogy ebben a Hit

évében az egyházban megsokszorozódjanak azok a férfiak és nők, akik Szent István

diakónushoz hasonlóan meggyőződéses és bátor tanúságot tesznek az Úrról, Jézusról.

Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa a különböző világnyelveken

köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokat. Végül olaszul kívánta

mindenkinek: az ünnepek teljenek Jézus Krisztus Karácsonyának világosságában és

békéjében.


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template