NyomtatásE-mail

P. Szabó Ferenc elmélkedése Advent negyedik vasárnapjára

( 3 értékelés )

"BOLDOG VAGY, MERT HITTÉL!"

A vasárnapi evangélium: Mária látogatása Erzsébetnél. A várandós Szűz Mária, a

méhében megfogant Üdvözítőt hordozva szíve alatt, felkeresi idős rokonát, aki már

hatodik hónapban van: Keresztelő János születését várja.

Raffaello: Vizitáció

Prohászka Ottokár a várandós Szűzről elmélkedve írja: „A szent Szűz ez állapotában a

bensőségnek s elmélyedésnek titka. Magában hordja a misztériumot; tudja, hogy’ van;

tudja, hogy Isten benne van; de az Urat ő sem látta s csak jelei s angyalai

imbolyognak körülötte. Érteni őt nem lehet, csak hinni. Ó titokzatos, szent világ!

Lelkünk is terhes Istentől: Isten van bennünk, a mennyország, a kegyelem, az örök

élet. Mindezt hordozzuk magunkban, de nem látjuk. (…) Misztériumokban élünk.

Megoldása e problémának, hogy hiszünk!”

Örökszép jelenet a két áldott állapotban levő asszony találkozása. Erzsébet  

boldognak mondja Máriát, mert hitt az angyal szavának. Most a Hit Évében,

példaképünknek tekintve Őt, megfontolhatjuk Jézus Édesanyja hitének

kibontakozását és rendkívüli mélységét. Amikor a fiatal názáreti szűzleány, József

jegyese hallja az égi üzenetet, megdöbben, és értetlenül tudakozódik, hogyan

lehetséges az, hogy fiat szül, amikor férfit nem ismert, jegyesével nem volt házastársi

kapcsolata? A másik ki nem fejezett kérdése: Hogyan lehetséges az, hogy éppen ő

lesz a várva várt Messiás, Izrael szabadítójának édesanyja. Az angyal a Szentlélek

teremtő tevékenységét emlegeti, de hát ez is misztérium marad. Mária mégis kimondja

a „Legyen”-t, az igen-t. Ráhagyatkozik az égi küldött által hozzá szóló Istenre. 

Bizakodó Istenre-hagyatkozás ez a hitaktus, amelynek tartalma még rejtély. „Istennél

semmi sem lehetetlen!” – ezt hiszi Mária, ezt a bizonyosságot elfogadja, és igen-t

mond a felfoghatatlan Istennek.

Igazában a mi hitünk is Istenre, a gondviselő Istenre irányul: hiszünk abban, hogy

Isten örök szeretettel szeret bennünket, és már a világ teremtése előtt kiválasztott

minket is Krisztusban – a megtestesülendő Igében -, hogy fogadott gyermekei legyünk.

(Vö. Ef 1, 2-10). Ebben az üdvösségtervben központi helyet foglal el Mária, aki Isten

Fia anyja lesz. Mert ha az Atya így, Fia megtestesülésével, halálával és feltámadásával

akarta megváltani a világot, szüksége volt egy asszonyra. De Mária nem bábu Isten

kezében: az ő szabad beleegyezésétől függ a világ megváltása, miként mi is hittel,

szabadon mondunk igent Isten ránk vonatkozó tervére, hogy Jézus valóban üdvözítőnk

legyen. Nem színjátszás a nagy Szent Bernát híres beszéde az angyali üdvözletről,

amikor sürgeti, biztatja Máriát, hogy mondja ki már a Fiat-ot , az igent, hiszen ettől

függ a világ üdvössége.

Mária hite ettől kezdve fejlődik, elmélyül. Erzsébet szavain el-elgondolkodik, a

betlehemi éjszakán, az egyiptomi menekülés során nehéz megpróbáltatást él át, a 12

éves Jézus szavait sem igen érti még, de Fia szavait, titkát őrzi, fontolgatja szívében.

Jézus nyilvános működése során egyszer egy asszony felkiált: „Boldog a méh, amely

hordozott és az emlők, amelyeket szoptál!” Mire Jézus azt válaszolja, hogy

boldogabbak azok, akik hittel befogadják Isten Igéjét, és így csatlakoznak Hozzá,

családjához. A vérségi köteléknél fontosabb Isten szavának befogadása hittel. Végső

soron Mária is, az apostolokkal imádkozva, csak pünkösdkor, csak a Szentlélek

megvilágosító fényében érti meg teljesen Jézus misztériumát és az üdvözítő Isten rá

vonatkozó örök szeretettervét. (Lk 1, 39-45)


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template