NyomtatásE-mail

Advent 1.vasárnapja a Vatikánban

( 3 értékelés )

BENEDEK PÁPA ÚRANGYALA-IMÁDSÁGA ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN

Advent és a most kezdődő liturgikus év időszakát tovább gazdagítja a hit éve, a II.

Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója – emlékeztetett rá december 2-án

délben, az Úrangyala elimádkozásakor XVI. Benedek pápa.

Ma az Egyház új liturgikus évet kezd. Ezt a lelki utat gazdagítja a hit éve, 50 évvel

a II. Vatikáni Zsinat megnyitása után – kezdte az Úrangyala elimádkozása előtt

mondott beszédét XVI. Benedek pápa. Ennek az útnak az első időszaka advent,

amely a római rítus szerint Urunk karácsonyát, azaz a megtestesülés misztériumát

megelőző négy hétből áll. Az advent szó „eljövetelt” vagy „jelenlétet” fejez ki. Az

ókorban azt jelezte, hogy a király vagy a császár ellátogatott a birodalom egyik

tartományába; a keresztény szóhasználatban Isten eljövetelére, világban való

jelenlétére vonatkozik.

Olyan misztériumról van szó, amely teljes egészében átöleli a világegyetemet és a

történelmet. Két csúcspontja van: Jézus Krisztus első és második eljövetele. Az

első éppen a megtestesülés; a második Jézus dicsőséges visszatérése az idők

végezetén. Ez a két pillanat, amely időrendben egymástól távol áll – és nem tudjuk

mennyire – a mélyben érintik egymást, mert halálával és feltámadásával Jézus

már megvalósította a teremtés végcélját, vagyis az ember és a világegyetem

átalakítását. Azonban az idők végezete előtt szükség van arra, hogy az

evangéliumot hirdessék minden nemzetnek – mondja Jézus Szent Márk

evangéliumában: „Előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot”

(Mk 13,10).

Az Úr eljövetele tovább folytatódik, a világot át kell hatnia jelenlétének. Az Úr

állandó eljövetele az evangélium hirdetésében folyamatosan igényli a mi

közreműködésünket. Az Egyház, mint Menyasszony, a keresztre feszített és

feltámadt Isten Bárányának a Jegyese, szeretetközösségben Urával együttműködik

az Úrnak ebben az eljövetelében (vö. Jel 21,9).

Erre szólít fel bennünket ma Isten szava, felvázolva azt az útvonalat, amelyet

követnünk kell, hogy készen álljunk az Úr eljövetelére. Lukács evangéliumában

Jézus így szól tanítványaihoz: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék

szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között,... Virrasszatok

tehát szüntelenül és imádkozzatok” (Lk 21, 34.36).

Eszerint józanságra és imára van szükség. Pál apostol hozzáteszi: „Titeket pedig

gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben, egymás és mindenki iránt.. Tegye

állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és

Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel” (vö. 1Tessz 3,12-13).

A világot felforgató események közepette, vagy a közöny és a materializmus

pusztaságaiban a keresztények elfogadják Istentől az üdvösséget és tanúságot

tesznek róla egy másfajta életmóddal, egy hegy tetejére épült városhoz hasonlóan.

„Azokban a napokban – jövendöli meg Jeremiás próféta – megszabadul Júda, és

biztonságban él Izrael. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: Az Úr a mi

igazságunk!” (Jer 33,16).

A hívek közössége jele Isten szeretetének, igazságosságának, amely már jelen van

és működik a történelemben, de még nem valósult meg a maga teljességében,

ezért mindig várakozni kell rá, türelemmel és bátran kell keresni, fohászkodni érte.

Szűz Mária maradéktalanul megtestesíti advent lelkiségét, amely abból áll, hogy

meghallgatjuk Isten szavát, mélyen arra vágyakozunk, hogy megtegyük akaratát,

örömmel szolgáljuk testvéreinket. Hagyjuk, hogy Mária vezessen bennünket, hogy

ne legyünk magunkba zárkózottak vagy figyelmetlenek, amikor eljön Isten, hanem

mindnyájunkban kiterjeszthesse szeretete, igazságossága és békéje országát.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya utalt rá, hogy vasárnap Indiában,

Kottarban a boldogok közé iktatták Devasahayam Pillai világi hívőt, aki a XVIII.

században halt vértanúhalált. „Csatlakozunk az indiai helyi egyház öröméhez és

imádkozunk, hogy az új boldog nyújtson támaszt a nagy és nemes ország

keresztényeinek hitéhez” – mondta XVI. Benedek pápa.

Ezután emlékeztetett rá, hogy hétfőn tartják világszerte a fogyatékkal élők

jogainak napját. Minden személy, fizikai és pszichikai korlátaival együtt, még ha

azok súlyosak is, mindig felbecsülhetetlen értékkel rendelkezik és ennek megfelelő

bánásmódban kell részesíteni. A pápa arra buzdította az egyházi közösségeket,

hogy legyenek figyelemmel ezekre a testvéreinkre, és fogadják be őket. A

törvényhozókat és a politikai vezetőket pedig arra kérte, hogy védelmezzék a

fogyatékkal élő személyeket, valamint mozdítsák elő teljes részvételüket a

társadalmi életben.


Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

joomla template