NyomtatásE-mail

P.Szabó Ferenc SJ elmélkedése Advent első vasárnapjára

( 0 értékelés )

"AZ ÚRJÖVETRE KÉSZÜLVE"

December 2-án, advent első vasárnapján a C egyházi év kezdődik. A magyarba

átvett „advent” a latin adventus-ból, az úrjövetet jelentő adventus Domini

kifejezésre utal. Készülődünk Karácsonyra, amikor az üdvözítő Jézus születésére, az

első úrjövetre emlékezünk.

Különös módon a liturgia még ismét, mint a B egyházi év végén, Krisztus második,

végső Úrjövetelére emlékeztet. Lukács evangéliuma megjeleníti az Emberfia

dicsőséges eljövetelét, apokaliptikus képekkel írva le a világ végét, és a virrasztásra

int, mert váratlanul érkezik el „az a nap”, vagyis a próféták által megjövendölt

végítélet, amelynek napját és óráját egyedül a mennyei Atya ismeri.

Szentírástudósok megállapították, hogy Lukács és Máté evangéliuma, minthogy 70

után szövegezték meg őket a szent írók, a második úrjövet (görög szóval parúzia)

érzékletes leírásába beleszövik Jeruzsálem 70-ben történt elpusztítását, így mintegy

montázsban látjuk a város pusztulását és a világunk végső összeomlását. Már

utaltunk arra, hogy mostanában is jövendölgetnek a világ közeli végéről, pl. a

maja-naptárra hivatkozva, amely szerint december 21-én lesz a világ vége. Mi, hívők

Jézus szavaira hivatkozunk: egyedül az Atya ismeri azt a napot. De megszívleljük az

evangélista figyelmeztetését: „Virrasszatok, és szüntelenül imádkozzatok!”

Szent Ágoston zsoltárkommentárjában (Ps 95, 14-15) így ír: „Az, aki egyszer eljött,

majd ismét eljön. (…) Mit kell tennie a keresztény embernek? Használnia kell ezt a

világot, de nem szabad szolgálna e világnak. Mit jelent ez? Legyünk olyanok, mint

akiknek mindenük megvan, és mégsincs semmijük. (…) Akinek tiszta a lelkiismerete,

az nyugodtan várja, mikor jön el az Úr. Mert miféle Krisztus iránti szeretet az, amely

retteg az ő eljövetelétől? Testvérek, nem szégyelljük magunkat? Szeretjük, és mégis

attól félünk, hogy eljön? Valóban szeretjük őt? Vagy inkább bűneinket szeretjük

jobban? (…) Eljön, amikor nem is sejted, és ha felkészülve talál, semmi károd nem

lesz abból, hogy nem tudod eljövetele idejét. ’Ujjongjon az erdő minden fája’.

Először eljön, és azután megítéli a földet: örvendezve találja azokat, akik hittek az ő

első eljövetelében.”


És itt gondoljunk a János-evangélium prológusára. Az Ige, aki által az Atya mindent

teremtett, az Élet Világossága a világba jött, de a bűn sötétségében élő világ nem

ismerte fel Őt. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak, akik

befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik

hisznek Benne. De akik inkább szeretik a sötétséget, mint az igaz Világosságot,

akiket gőgjük vakká tesz, azokra ítélet vár. De igazában nem az igazságos és

irgalmas Bíró, a feltámadt Krisztus ítéli el őket, akinek az Atya átadott minden

hatalmat, hanem ők maguk zárják ki magukat az üdvözültek dicsőséges

szeretetközösségéből. Isten továbbra is szereti lázadó gyermekeit is, nem semmisíti

meg őket, de ha – esetleg – a végsőkig kitartanak a tagadásban, azt mondja:

„Legyen meg a te akaratod!” És ez a kárhozat: a tagadó léte elvágva a Létforrástól

és a szeretetközösségtől.

Karácsonyra készülve kérjük hitünk megerősödését: hogy hinni tudjunk Isten

emberszeretetében, hogy hittel befogadjuk az Élet Világosságát, hogy életünk legyen

kegyelme által. Ez a legjobb adventi előkészület, különösen most, a Hit Évében

törekedjünk a Szentlélek erejében elmélyíteni az Atya örök szeretetébe és az

üdvözítő Jézusba vetett hitünket. Hogy így Karácsony ne puszta emlékezés legyen,

hanem szívünkben is megszülessék Jézus.

Angelus Silesius barokk kori misztikus szép verse szerint: „Krisztus ezerszer is

megszülethetne Betlehemben, ha benned meg nem születik, mit sem használ neked,

még nem vagy megváltva.” A megváltás gyümölcseit el kell sajátítanunk, hittel be

kell fogadnunk Jézust. Ez legyen fohászunk: „Jézus, légy számomra Jézus, Üdvözítő,

és ments meg engem!” (Lk 21, 25-28. 34-36)


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template