NyomtatásE-mail

A pápa szentbeszéde a konzisztóriumon

( 0 értékelés )

JÉZUS MAGÁHOZ ÖLELTE AZ EGÉSZ EMBERISÉGET 

„Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli” – a hitvallásnak ezekkel a szavaival

kezdte homíliáját a Szentatya a bíborosi konzisztórium során. Az új bíborosok a

níceai-konstantinápolyi hitvallást ismételték ünnepélyesen a szertartás alkalmával,

amely összefoglalja az Egyház hitének lényegét és amelyet mindenki megkap a

keresztség szentségében.

Csak akkor lehetünk az Úr Jézus igazi tanítványai, ha megvalljuk és teljességében

megőrizzük ezt az igazságot. A továbbiakban ennek az igazságnak egy

szempontjáról elmélkedett a Szentatya: mit jelent az, hogy az Egyház katolikus. 

A Katolikus Egyház Katekizmusa az Egyházat jellemző vonásokat a következő

szavakkal határozza meg: „Krisztus az, aki a Szentlélek által adja Egyházának, hogy

egy, szent, katolikus és apostoli legyen, és ugyancsak ő az, aki fel is szólítja, hogy

valósítsa meg e tulajdonságok mindegyikét.” Az Egyház katolikus, mert Krisztus

üdvösségre szóló küldetésében magához öleli az egész emberiséget. Jézus földi

küldetése „Izrael házának elveszett juhaira”, főként tehát a zsidó népre

korlátozódott, ám a kezdetektől fogva arra irányult, hogy az evangélium világossága

eljusson minden néphez és minden nemzet belépjen Isten Országába. 

Az egyetemes távlat kinyilvánul többek között abban is, hogy Jézus nem csak úgy

jelenik meg, mint Dávid Fia, hanem saját magát az Emberfiának nevezi. Egy teljesen

új ország képe tűnik fel tehát, amely nem emberi hatalmon, hanem Istentől

származó hatalmon nyugszik. Jézus kinyilvánítja messiási küldetését, amely az

egész emberre és minden emberre vonatkozik, etnikai, nemzeti és vallási

megkülönböztetés nélkül. Ebbe az új országba, az Istennel való közösségbe Jézus

követésével léphetünk be, amikor engedjük, hogy embersége magához vonzzon

bennünket. 

Jézus Egyházát az egész emberi nemhez küldi, nem pedig egyetlen csoporthoz. Jól

fejezi ki ezt a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium dogmatikai konstitúciója: „Isten új

népébe minden ember meghívást kap. Következésképpen ezt a népet, noha mindig

egy és egyetlen, ki kell terjeszteni az egész világra és minden történeti korszakra,

hogy megvalósuljon Isten terve.” Az Egyház katolikussága tehát Isten egész világra

szóló üdvösségtervének egyetemességéből származik. Ez világosan kitűnik

pünkösdkor, amikor a Szentlélek eltölti jelenlétével az első keresztény közösséget,

hogy az evangélium eljusson minden nemzethez és minden népben növekedjen Isten

egyetlen népe. Így az Egyház egészen a kezdetektől a kat’ holon felé irányul,

magába fogadja a világegyetemet. 

Az apostolok pünkösdkor tanúbizonyságot tettek Krisztusról és a mindenféle

nemzetből jött emberek megértették egymást, bár mindegyikük saját anyanyelvén

szólalt meg. Attól a naptól kezdve az egyház a Szentlélek erejében, Jézus ígéretei

szerint hirdeti a meghalt és feltámadt Úr Jézust „Jeruzsálemben, Júdeában és

Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Az Egyház egyetemes küldetése

tehát nem alulról halad fölfelé, hanem a magasságból, a Szentlélektől száll le és

egészen az első pillanattól kezdve arra irányul, hogy kifejeződjön minden kultúrában

és így alkossa meg Isten egyetlen Népét.

„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden népnek.”

„Tegyetek tanítványommá minden népet.” Jézus ezekkel a szavakkal küldi az

apostolokat, hogy Isten üdvözítő terve eljusson mindenüvé. Kezdetben az apostolok

és tanítványok bármiféle emberi bizonyosság nélkül, a Szentlélek, az evangélium és

hit erejében indultak el az Egyház zarándokútján. Nyomukban és körülöttük virágzó

közösségek születnek, ők az „egyház”, amely azonban mindig ugyanaz, egy és

egyetemes Jeruzsálemben, Antióchiában és Rómában egyaránt. Amikor az apostolok

az egyházról beszélnek, nem saját közösségükre gondolnak, hanem Krisztus

Egyházára, hangsúlyozzák katolikusságát, vagyis, hogy egy és egyetemes, amely

megvalósul minden egyes helyi egyházban. 

Az Egyház egységének és egyetemességének távlatában helyezkedik el a bíborosi

kollégium, amely arcvonások különbözősége, amennyiben kifejezi az egyetemes

Egyház teljes arculatát. „Ezen a konzisztóriumon keresztül szeretném előtérbe

helyezni, hogy az Egyház minden nép Egyháza és jelen van a különböző földrészek

különböző kultúráiban. A pünkösdi Egyház ez, amely a hangok színpompájában

egyetlen harmóniát alkotva emeli himnuszát az élő Istenhez.”

A Szentatya végül szeretettel köszöntötte az új bíborosok országaiból érkezett

küldöttségeket. A világ különböző egyházmegyéit képviselő új bíborosok mostantól

kezdve rendkívüli szálakkal kapcsolódnak a római Egyházhoz és megerősítik az egész

Egyházat egybefűző spirituális kötelékeket. A konzisztóriumi szertartás egyben

kifejezi a hűség magasrendű értékét, amelyet eskütételükkel is megerősítenek. A

bíborszínű kalap pedig arra emlékezteti őket, hogy készen állnak akár a vérük

ontására is a hit elterjedése érdekében. „Mostantól kezdve még szorosabban és

bensőségesebben kötődtök Péter székéhez. Főként a Római Kúria hivatalaival való

együttműködés által értékes munkatársaim lesztek az egész katolikus világ javára

végzett apostoli szolgálatomban” – mondta végül a Szentatya a konzisztórium során

elhangzott homíliájában.

Az új bíborosok: James Michael Harvey, a Falakon kívüli Szent Pál pápai bazilika

főpapja; Béchara Boutros Raï, libanoni maronita pátriárka; Baselios Cleemis

Thottunkal Triandrum szír-malankár nagyérseke; John Olorunfemi Onaiyekan, Abuja

érseke; Rubén Salazar Gómez, Bogotá érseke, valamint Luis Antonio Tagle, manilai

érsek.


Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

joomla template