NyomtatásE-mail

Úrangyala november 18-án

( 0 értékelés )

KRISZTUS A SZILÁRD PONT A FELDÚLT VILÁGBAN

A liturgikus év utolsó vasárnapján, november 18-án délben, az Úrangyala

elimádkozásakor mondott beszédében XVI. Benedek az aznapi evangéliumi

szakaszhoz fűzte elmélkedését.

Szent Márknál olvashatjuk Jézusnak az utolsó időkre vonatkozó szavait (vö. Mk

13,24-32). Ez a beszéd, amelyet némi változtatással megtalálunk Máténál és

Lukácsnál is, valószínűleg az egyik legnehezebb evangéliumi szöveg. Nehézséget

jelent mind a tartalom, mind a nyelvezet szempontjából: olyan jövőről szól, amely

meghaladja minden fogalmunkat, ezért használja Jézus az Ószövetség képeit és

szavait, amelyekbe azonban beilleszt egy új központi fogalmat: saját magát,

személye, halála és feltámadása misztériumát.

Az idézett evangéliumi szakasz apokaliptikus képekkel kezdődik: „a Nap

elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a

világmindenséget összetartó erők megrendülnek” (Mk 13,24-25). A sötét képet

azonban feloldja a további szöveg, amely így folytatódik: „Akkor majd meglátják az

Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel” (26).

Az Emberfia maga Jézus, aki a jelent összeköti a jövővel; a próféták ősi szavai végre

beteljesedtek a názáreti Messiás személyében: Ő a valódi esemény, amely a világot

megrázó történések közepette is szilárd és stabil pont marad.

Ezt bizonyítják Jézus további szavai: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem

múlnak” (31). Tudjuk, hogy a Bibliában Isten Szava áll a teremtés kezdetén: minden

teremtmény, kezdve a kozmikus elemektől, mint a nap, a hold, az égbolt,

engedelmeskednek Isten Szavának. Az isteni Szó teremtő ereje Jézus Krisztusban, a

megtestesült Igében összpontosul. Emberi szavai jelentik a valódi „égboltot”, amely

a földön az emberek gondolatait és útvonalát irányítja.

Jézus nem a világ végét írja le, és amikor apokaliptikus képeket használ, akkor nem

egyfajta „látnokként” viselkedik. Éppen ellenkezőleg. Minden kor tanítványait arra

inti, hogy ne kíváncsiskodjanak az időpontokat, előrejelzéseket illetően. Ehelyett

megjelöli azt az utat, amelyen ma és holnap előre kell haladnunk ahhoz, hogy

eljussunk az örök életre. Minden elmúlik, de Isten Szava változatlan marad, és

mindannyian felelősek vagyunk viselkedésünkért. Ennek alapján ítélkeznek majd

felettünk.

A Szentatya tanításában kitért rá, hogy napjainkban sem hiányoznak a természeti

csapások, sajnos a háborúk és az erőszak sem. Ma is szükségünk van arra, hogy

életünk és reménységünk szilárd alapokra épüljön, különös tekintettel a minket

körülvevő relativizmusra. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy befogadjuk Krisztus

személyét és szavát – mondta az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében XVI.

Benedek pápa.

A Mária-ima után a pápa emlékeztetett rá, hogy november 17-én, szombaton

Argentínában a boldogok közé iktatták María Crescencia Pérez szerzetesnőt, aki a

múlt század első felében élt és az evangéliumi kedvesség példaképe volt.

A német zarándokok között a Szentatya üdvözölte a bajor rádió csoportját, olaszul

elismeréssel szólt az Élelmiszer-bank önkénteseinek munkájáról, majd a máltai

híveket és az ukrán cserkészeket köszöntötte.


Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír   

joomla template