NyomtatásE-mail

Körlevél Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe alkalmából

( 0 értékelés )

A HITE VOLT AZ A SZIKLAALAP, AMIT KORÁNAK VIHARAI SEM TUDTAK

MEGRENDÍTENI - A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent  

Erzsébet, a jótékony szeretet szentjének ünnepe alkalmából és a Katolikus

Karitász javára rendezendő november 25-i országos gyűjtés apropóján körlevelet

adott ki, amelyet november 18-án, vasárnap minden magyarországi katolikus

templomban felolvasnak.

Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve minden évben csodálattal

tekintünk Katolikus Karitász védőszentjének az életére. Mindössze 24 évet élt,

és ez elégnek bizonyult számára, hogy halála után négy évvel az Egyház

hivatalosan is elismerje életszentségét és példaként állítsa minden krisztuskövető

elé a világban.

Mi volt Erzsébet titka? Honnét volt ereje ellenséges környezetben is megvalósítani

szolgáló szeretetet nap mint nap?

A hite volt az a sziklaalap, amit korának viharai sem tudtak megrendíteni.

Környezetében nem nézték jó szemmel azt, hogy egy királylány a társadalom

peremére sodródott szerencsétleneket és szegényeket támogat. Sokan bántották

és lenézték azért, mert a felebaráti szeretet útját nemcsak olvasta a Szentírásban,

hanem meg is valósította.

Szent Jakab apostol levelének a sorai is vezérelték őt:

„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek?

Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és

szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja

neki: ’Menj békében, melegedjél és lakjál jól!’– de nem adjátok meg neki, amire a

testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek,

halott önmagában. De azt mondja valaki: ’Neked hited van, nekem pedig tetteim

vannak.’ Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a

tettekből a hitemet.” (Jak 2,14–18)

A Hit Évében vizsgáljuk meg az életünket, hogy a mi hitünk vajon sziklára épült-e.

Élő-e a hitem? A tetteim milyen képet mutatnak a hitemről?

Az Egyház küldetése az evangelizációra és a diakóniára, vagyis Isten Igéjének a

hirdetésére és a szeretetszolgálatra alapozva indult el Jeruzsálemből az első

pünkösdkor. Az apostoli korban fontosnak tartották, hogy a hit jeleit a szolgáló

szeretet tetteiben is megtapasztalhassa a keresztényeket figyelő világ.

Ma is kíváncsian figyeli a világ, hogy Krisztus követői mit tesznek a világ aktuális

problémáival kapcsolatosan. A gazdasági világválság idején olykor nyíltan is

nekünk szegezik a kérdést: Tesztek is valamit a szegényekért, vagy csak beszéltek

szeretetről? A Krízisprogram keretében két éve küzd a Katolikus Karitász az

Egyház nevében a megnövekedett elszegényedés ellen. Élelmiszeren és

ruhaneműkön túl sok más módon is támogatja az egzisztenciálisan krízishelyzetbe

került családokat.

Segít az adósságcsapdába jutott családoknak visszaköttetni a villanyt, a gázt, a

vizet. Hozzásegíti a gyógyszerükhöz azokat, akik azon töprengenek, hogy egyenek,

fűtsenek, vagy kiváltsák a gyógyszert. Tűzifával támogatja a hidegben a

rászorulókat, iskolakezdési támogatással segíti a családokat és ott áll a

hajléktalanok mellett is, segítő kezét – Jézus Krisztus példája nyomán – az Egyház

nevében nyújtva.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a november 4-i Úrangyala imádsághoz kapcsolódó

elmélkedésében mindenszentek ünnepére utalva ezeket mondta: a szentek azok,

akik – az isteni kegyelemre bízva magukat – igyekeznek megélni a szeretet

alapvető parancsát. A szeretetet az tudja egészen megvalósítani, aki mély

kapcsolatban él Istennel, mint ahogy egy gyermek is az anyjával és apjával való jó

kapcsolatból kiindulva válik képessé, hogy szeressen másokat. A szeretet

mindenekelőtt nem parancs, hanem ajándék, egy olyan valóság, amelyet Isten

segítségével megismerünk és megtapasztalunk, hogy mint egy mag, bennünk is

kihajthasson, a mi életünkben is növekedhessen. Külön kiemelte: ha a szeretet

mélyen gyökerezik az emberben, akkor képes azt is szeretni, aki nem érdemli meg

– ahogyan Isten is tesz velünk. Istentől tanuljuk meg, hogy a másik embert ne

csak a saját szemünkkel nézzük, hanem az Ő szemével is, Jézus tekintetével.

Amikor megnyílunk a másik felé, elébe megyünk, készségesen fordulunk felé, akkor

Isten felé is kinyílunk, megérezzük jóságát: „Isten szeretete és a felebarát

szeretete elválaszthatatlan egymástól, kölcsönösségi viszonyban vannak

egymással” – tanította XVI. Benedek. Hozzátette: „az Eucharisztiában Jézus

ajándékul adja nekünk ezt a kettős szeretetet, amikor önmagát adja, hogy ezzel a

kenyérrel táplálkozva úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket.”

A pápa arra hívott minden keresztényt, hogy a felebarát iránti szeretet ragyogó

tanúságtétele által legyen képes kifejezni az egyetlen, igaz Istenbe vetett hitét.

Kedves Testvérek!

A Hit Éve elején Árpád-házi Szent Erzsébet példája lelkesítsen bennünket, hogy

merjük megvallani hitünket a szolgáló szeretet által is. Fedezzük fel

környezetünkben a rászorulókat és tegyünk velük jót, hiszen lelkiismeretünk is erre

indít.. A Katolikus Karitász plébániai csoportjainak önkénteseként még

hatékonyabban és közösségben tehetjük a jót. Bíztatjuk a fiatalokat és a

családosokat is, őket is szeretettel várják a karitászcsoportok. Fiatalos

lelkesedésükre, kreativitásukra és erejükre nagy szüksége van az Egyháznak a

szeretetszolgálat teendőikor, ezért is bátran jelentkezzenek karitász önkéntesnek.

Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva Egyházunk külön is háláját fejezi ki a

Katolikus Karitász minden munkatársának, önkéntesének és támogatójának.

Szeretetettel kérjük híveinket, hogy november 25-én, vasárnap perselyadományaikkal

is támogassák Egyházunk karitatív szolgálatát és munkáját. Ezekből az

adományokból tudjuk a nyolcvanéves Caritas Hungarica – Magyar Katolikus Karitász

által támogatni a rászoruló magyar családokat, akik egyre nagyobb terheket

hordoznak.

A Hit Évében a Szentatya különösen is buzdít minket a karitász, a keresztény

szeretet gyakorlására a rászorultak felé: „A hitnek és a szeretetnek szüksége van

egymásra.”

Nagylelkű adományozásunk és felajánlott segítségünk kifejezi élő hitünket, amely

által felismerhetjük „a föltámadott Úr arcát azokban, akik szeretetünket várják.”


Budapest, 2012. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

joomla template