NyomtatásE-mail

A pápa november 11-i gondolatai

( 0 értékelés )

SENKI SEM OLYAN SZEGÉNY, HOGY NE ADHATNA VALAMIT MÁSOKNAK

November 11-én, vasárnap délben, a hálaadás napján, amelyet egész

Olaszországban megtartottak, az Úrangyala-imádság előtt a hitben gyökerező

életmódra szólította fel a híveket XVI. Benedek pápa. Hozzátette: senki sem olyan

szegény, hogy ne adhatna valamit másoknak.

A Szentatya utalt rá, hogy a vasárnapi liturgikus olvasmányok két özvegyasszony

példáját állítják elénk. Az első a Királyok könyvében (1Kir 17,10–16), a másik Márk

evangéliumában (Mk 12,38–44) szerepel. Mindkét asszony nagyon szegény, de éppen

szegénységük következtében nagy az Istenbe vetett hitük.

Az első özvegyasszony az Illés próféta működéséről szóló történetek között

szerepel. A próféta egy nagy szárazság idején azt a parancsot kapja az Úrtól, hogy

menjen el Szidon város közelébe, vagyis Izraelen kívül fekvő, pogány területre. Ott

találkozik egy özvegyasszonnyal, akitől vizet és egy falat kenyeret kér.

Az asszony azt válaszolja neki, hogy csak egy maroknyi lisztje van a szakajtóban, és

egy pár csepp olaj maradt korsójában. Mivel azonban a próféta megígéri neki, hogy

ha teljesíti kérését, soha nem ürül ki lisztes vékája és nem apad ki olajos korsója,

ezért az özvegyasszony megteszi, amit Illés mond – és megkapja jutalmát.

A második özvegyasszonyt, aki Márk evangéliumában szerepel, Jézus a jeruzsálemi

templomban pillantja meg a kincstárnál, ahová az emberek adományaikat helyezik

el. Jézus, amikor látja, hogy ez az özvegyasszony két garast dobott be a kincstárba,

odahívja tanítványait és elmagyarázza nekik, hogy ez az adomány többet ér, mint a

gazdagok pénze, mert ők a feleslegesből adtak, az özvegyasszony azonban „bedobta

mindenét, egész megélhetését” (Mk 12,44).

Ebből a két bibliai epizódból, amelyek bölcsen egymás mellé lettek helyezve, értékes

tanulságot vonhatunk le hitünk számára. A hit annak az embernek a magatartása,

aki életét Istenre, Isten Szavára alapozza, és maradéktalanul bízik benne. Az

ókorban az özvegyasszonyi állapot már önmagában véve súlyos szükséget jelentett.

Ezért a Bibliában az özvegyasszonyok és árvák olyan személyek, akikről

sajátos módon gondoskodik: elveszítették földi támaszukat, de Isten továbbra is

jegyesük, teremtőjük marad.

A Szentírás azt tanítja, hogy a szükséglet objektív fennállása, ebben az esetben az

özvegyi állapot, nem elegendő. Isten mindig kéri, hogy szabadon csatlakozzunk a

hithez, amely az iránta való és a testvérek iránti szeretetben nyilvánul meg. Senki

sem olyan szegény, hogy ne adhasson valamit másoknak.

A vasárnapi olvasmányok mindkét özvegyasszonya úgy tesz bizonyságot hitéről,

hogy karitatív cselekedetet hajt végre: az egyik a próféta felé, a másik pedig

alamizsnájával. Így tesznek tanúságot a hit és a szeretet megbonthatatlan

egységéről. Ez az egység fennáll az Isten és a testvérek iránti szeretet esetében is.

Benedek pápa utalt rá, hogy november 10-én tartottuk Nagy Szent Leó emléknapját,

aki ezt hirdette: „Az isteni igazságosság mérlegén nem az ajándékok mennyiségét

mérik le, hanem a szívek súlyát. Az evangéliumi özvegyasszony a templom

kincstárába két aprópénzt helyezett el, és mégis túltett minden gazdag adományán.

A jóság egyetlen gesztusa sem értelmetlen Isten előtt, az irgalmasságnak egyetlen

tette sem marad terméketlen” (Sermo de jejunio dec. Mens., 90,3).

Szűz Mária a tökéletes példája mindazoknak, akik teljesen átadják önmagukat

Istennek, bízva benne. Mária ezzel a hittel mondott igent az angyalnak, és fogadta

el az Úr akaratát. A Szűzanya segítsen mindnyájunkat a hit évében, hogy

megerősítsük Istenbe és Igéjébe vetett bizalmunkat – kérte az Úrangyala

elimádkozásakor mondott beszédében a Szentatya.

A Mária-ima után emlékeztetett rá, hogy szombaton a közép-itáliai Spoletóban

boldoggá avatták a XIX. század első felében élt Maria Luisa Prosperi szerzetesnőt,

Trevi bencés kolostorának apátnőjét, aki életében csatlakozott Krisztus

kínszenvedéséhez.

A pápa az olaszországi hálaadás napja alkalmából utalt az idei témára, amely a hit

évéhez kapcsolódik és a zsoltáros szavait idézi: „Remélj az Úrban és tedd a jót,

akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz” (Zsolt 37,3). Ez a felhívás olyan

életmódra buzdít, amely a hitben gyökerezik. Arra szólít fel, hogy hálát adjunk a

teremtő Istennek, aki gondoskodik gyermekeiről és táplálja őket – mondta XVI.

Benedek, üdvözölve minden földművelőt.

Külön köszöntötte a Bulgáriából érkezett zarándokokat. Lengyelországban november

11-én ünneplik a függetlenség napját. Hazájuk jólétét építsék elődeik hitére –

mondta a pápa, támogatva imáikat, amelyeket a Szükséget Szenvedő Egyház

kezdeményezésére az egyiptomi keresztényekért ajánlanak fel, az üldözött

egyházzal való szolidaritás napja alkalmából. Végül XVI. Benedek köszöntötte a

november 9-én és 10-én, Teilhard de Chardin francia jezsuita filozófusról a Pápai

Gergely Egyetemen megrendezett európai kongresszus résztvevőit.


Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

joomla template