NyomtatásE-mail

Aymond érsek a II.Vatikáni Zsinat jelentőségéről

( 0 értékelés )

A II. Vatikáni Zsinat tíz „újítása”

Gregory Aymond New Orleans-i érsek, az Egyesült Államok püspöki konferencia

liturgikus bizottságának elnöke tíz pontban foglalja össze, milyen újításokat hozott az

Egyház életében a II. Vatikáni Zsinat.

Gregory Michael Aymond érsek

A Katolikus Egyház október 11-én emlékezett meg a II. Vatikáni Zsinat

megnyitásának 50. évfordulójáról. Az 1962-től 1965-ig, több mint kétezer püspök

részvételével tartott tanácskozás négy ülésszaka alatt tizenhat dokumentum született.

A zsinat mélyreható reformokat vezetett be, és a 20. század legjelentősebb vallási

eseményei közé tartozik.

1. A II. Vatikáni Zsinat új egyházképet fogalmazott meg. A Lumen gentium zsinati

dokumentum a világ világosságának és az üdvösség forrásának nevezi az Egyházat, a

Gaudium et spes szerint pedig az Egyház osztozik a világ örömeiben és

szenvedéseiben. Mindkét dokumentum úgy beszél az Egyházról, mint Isten népéről.

Ebben a világiak újszerű megbecsülése tükröződik, ami a zsinaton ismételten

kifejezésre jutott.

2. A zsinat a hit forrásának és csúcspontjának nevezte az Eucharisztiát. A liturgiáról

szóló Sacrosanctum concilium zsinati dokumentum szerint a katolikusok számára

Isten kegyelmének legfőbb forrása a szentáldozás. Az Eucharisztiában a katolikus hívő

személyesen Krisztussal találkozik. Így az Eucharisztia valóban az Egyház alapja.

3. Megújította a liturgiát. A szentmisét érintő változtatások, a zsinat talán

legismertebb reformjai, „teljes, aktív részvételre” ösztönöztek. Ezért fordították le a

miseszöveget helyi nyelvekre, és ezért öltötte a mise a pap és a közösség közötti

párbeszéd formáját.

4. Kimondta, hogy minden katolikus meghívást kapott a szentségre és a misszióra. Az

Ad gentes című dokumentum kibővítette az Egyház missziós tevékenységének

fogalmát. Nemcsak messzi tájakra mennek misszionáriusok, hogy terjesszék az

evangéliumot, hanem minden katolikus evangelizál az életével.

5. Hangsúlyozta a család fontosságát. A Lumen gentium szerint a család:

„családegyház”. Az Egyház hite a plébániákon, az egyházmegyékben és világszerte

megnyilvánul, de mindenek előtt áll a család. Minden hívő a családban kapja az erős

alapokat. 

6. Átalakította az Egyház más keresztény felekezetekhez és vallásokhoz fűződő

kapcsolatát. A II. Vatikáni Zsinaton az Egyház a más hitbeli hagyományokkal szemben

a tisztelet és a párbeszéd álláspontjára helyezkedett. A kialakuló párbeszéd a

megértés hídjait építette és megerősítette a kapcsolatot az ortodox keresztényekkel, a

zsidókkal, a muzulmánokkal, a protestánsokkal és másokkal.   

7. Együttműködést szorgalmazott: a Christus Dominus című dokumentum

kollegialitásra, azaz együttműködésre biztatott az Egyházon belül. Korábban nem volt

példa arra, ahogyan ma püspökök, papok, szerzetesek és világiak együtt dolgoznak. A

zsinat a szubszidiaritást is hangsúlyozta, vagyis azt, hogy minden döntést a megfelelő

szinten kell meghozni. 

8. Korszerűsítette az Egyházat. XXIII. János úgy tekintett a II. Vatikáni Zsinatra, mint

a megújulás lehetőségére az idők jeleinek fényében. Azt mondta, azért hívta össze a

zsinatot, hogy ablakot nyisson és friss levegőt engedjen be. Az ebből származó

reformok – mint a nemzeti nyelv használata vagy a vallásközi párbeszéd –

hozzáférhetőbbé tették az Egyházat a modern világ számára. A zsinat nyitottsága

látszott abban is, hogy a hivatalos megfigyelők között férfi és női szerzetesek,

világiak, sőt nem katolikusok is voltak.

9. Ugyanakkor vissza is vezette az Egyházat a gyökereihez. Számos reformját a

„vissza az alapokhoz” elve vezette. Fontosabbá vált a Szentírás, nagyobb hangsúlyt

kaptak az egyházatyák, és olyan ősi hagyományokat elevenítettek fel, mint az állandó

diakonátus és a felnőtt megtérők fokozatos bevezetése az Egyházba.     

10. XVI. Benedek pápa, akkor még Joseph Ratzingerként, fontos szerepet játszott a

színfalak mögött. A zsinaton a püspökök munkáját kiváló teológusok segítették,

köztük Joseph Ratzinger, aki Josef Frings kölni bíboros szakértő tanácsadójaként

beszédvázlatokat készített, dokumentumokat fogalmazott és rögzítette a tanácskozás

menetét. 2012. október 11-én, immár pápaként, a zsinat 50. évfordulója és a

Katolikus Egyház Katekizmusa kiadásának 20. évfordulója alkalmából hirdette meg a

hit évét – olvasható az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának

honlapján.


Forrás: Magyar Kurír

joomla template