NyomtatásE-mail

Október 21-i események Rómában

( 2 értékelés )

MISSZIÓS VASÁRNAP HÉT ÚJ SZENTTEL GAZDAGODOTT A

VILÁGEGYHÁZ - Október 21-én, vasárnap délelőtt, a hit évének kiemelkedő

eseményére került sor a virágokkal feldíszített Szent Péter téren. XVI. Benedek pápa a

szentek közé iktatott hét különféle nemzetiségű, különböző korokban élt boldogot,

akik a missziós vasárnapon az egyetemes Egyház kincsévé váltak.

Ezt a sokszínűséget tükrözte a szentté avatásra közeli és távoli országokból egyaránt

Rómába érkezett zarándokok serege. A vatikáni sajtóterem közlése szerint 80 ezer

jegyet osztottak ki a szertartásra, de ez a szám mintegy 100 ezerre emelkedett a déli

Úrangyala elimádkozásakor. A pápával együtt miséztek a bíborosok és püspökök, akik

a Vatikánban jelenleg tartó, az új evangelizáció témájával foglalkozó szinóduson

vesznek részt.

Homíliáját a Szentatya a következő evangéliumi idézettel kezdte:

„Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és

váltságul odaadja életét sokakért” (Mk 10,45).

Ma az Egyház ismét felidézi Jézusnak ezeket a szavait, amelyeket Jeruzsálem felé

haladva mondott. Ott kellett ugyanis beteljesednie kínszenvedése, halála és

feltámadása misztériumának. Ezek a szavak tartalmazzák Krisztus földi küldetésének

értelmét.

Október harmadik vasárnapján, amikor a missziós világnapot ünnepeljük, az Egyház

ismét megerősíti, hogy teljes egészében az ember és az evangélium szolgálatában áll,

követve Krisztust, aki önmagát ajánlotta fel egészen élete feláldozásáig.

A pápa köszöntötte a Szent Péter téren megjelent híveket, a hivatalos küldöttségeket

és a zarándokokat, akik a hét új szent ünneplésére érkeztek, valamint a bíborosokat

és püspököket, akik ezekben a napokban az Új evangelizációról tartanak szinódust a

Vatikánban.

A Márk evangéliumából vett idézet volt a hét boldog életprogramja, akiket ma az

Egyház ünnepélyesen a szentek dicsőséges sorába iktat. Hősies bátorsággal egész

életüket Istennek és a testvérek szolgálatának szentelték. Ők az Egyház gyermekei,

akik az Úr szolgálatának útját választották. Az egyházban az életszentség forrása

mindig a Megváltás misztériuma, amelyet Izajás próféta megjövendölt:

„Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára

vállalta” (Iz 53,11).

Az Úr Szolgája Jézus Krisztus, akit keresztre feszítettek, feltámadt és dicsőségben él.

A mai szentté avatás ékesszóló megerősítése ennek a titokzatos üdvözítő valóságnak.

Krisztus e hét nagylelkű tanítványának kitartó hitvallása, az Emberfiához való

hasonulása ma felragyog az egész Egyházban – mondta homíliájában XVI. Benedek

pápa.

Ezután franciául Jacques Berthieu francia jezsuita atya életszentségét méltatta. Az

1838-ban született misszionárius Madagaszkár szigetén halt vértanú halált: „Inkább

meghalok, mintsem lemondjak hitemről” – ezek voltak utolsó szavai.

Angolra fordítva a szót a pápa Pedro Calungsod fülöp-szigeteki világi katekéta alakját

idézte fel. 1672. április 2-án áldozta fel életét hitéért. Leghőbb kívánsága az volt,

hogy minél több lelket nyerjen meg Krisztus számára, ezért választotta a

vértanúságot.

Giovanni Battista Piamarta bresciai pap a fiatalok körében végezte apostoli

szolgálatát. Az isteni Gondviselésbe vetett rendíthetetlen hite tette lehetővé, hogy

szembenézzen a nehézségekkel és életre keltsen számos apostoli művet, közöttük a

Názáreti Szent Család Kongregációt. Az imából és a hosszas szentségimádásból

merített lelki erőt ahhoz, hogy újabb és újabb szíveket nyerjen meg Krisztus ügyének,

különösen a fiatalok körében. 1913-ban hunyt el.

A Szentatya spanyolul emlékezett meg Maria del Carmen Sallés y Barangueras

szerzetesnőről, aki a Szeplőtelen Fogantatás Missziós Tanítónővérei rendet alapította.

1848 és 1911 között élt Spanyolországban. Műve, amelyet a Szeplőtelen Szűz

oltalmába ajánlott, ma is bőséges gyümölcsöket terem a fiatalok körében.

Ezután XVI. Benedek pápa ismét angolra fordította a szót, hogy Marianne Cope

harmadrendi ferences szerzetesnő életpéldájára mutasson rá. 1838-ban született

Németországban, de életét az Egyesült Államokban élte le. A Hawaii szigetekhez

tartozó Molokai leprásait ápolta. A szenvedők iránti szeretete, bátorsága és

lelkesedése ma is ragyogó példa – szögezte le a Szentatya.

Kateri Tekakwitha indián őslakó 1656-ban született a mai New York állam területén.

Apja mohikán törzsfőnök volt. Kateri 20 éves korában vette fel a keresztséget. Az

üldöztetés elől Montreal mellett egy Xavéri Szent Ferenc misszióban talált menedéket.

24 éves korában bekövetkezett haláláig hűséges maradt Jézus iránti szeretetéhez,

hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket, különösen a szeretetszolgálatban tűnt

ki. Ma Kanada védőszentje, az első amerikai bennszülött női szent. A pápa franciául

fohászkodott hozzá: járjon közbe, hogy megújítsák hitüket Észak-Amerika első

nemzetei, a kontinens őslakói.

A Szentatya utolsóként anyanyelvén méltatta Anna Schäffer, bajor világi keresztény

önfeláldozó életét. Küldetése a szenvedés volt; hosszú évtizedeken át súlyos

betegként, ágyhoz kötve végezte misszióját. Szenvedését felajánlotta engesztelő

áldozatként a bűnösökért. A mindennapos Eucharisztiából merítette erejét, szeretettel

elfogadta és megélte a kereszt misztériumát. 1925. október 5-én hívta magához az Úr.

Ezek az új szentek, akik származásuk, anyanyelvük, nemzetiségük és társadalmi

helyzetük révén teljesen különböznek egymástól, egyesülnek Isten egész népével a

Megváltó Krisztus üdvözítő misztériumában. Tanúságtételük, Krisztus iránti szeretetből

hozott nagylelkű életáldozatuk ma szóljon minden hívőhöz.

Közbenjárásuk erősítse meg és támogassa az egyházat küldetésében, hogy hirdesse

az evangéliumot az egész világon – mondta végül szentbeszédében XVI. Benedek

pápa.


Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

joomla template