NyomtatásE-mail

A Szentatya beszéde Advent első vasárnapján

( 4 értékelés )

XVI. BENEDEK: VÁRJUK A HÁZ URÁT, AKI ATYÁNK ÉS BARÁTUNK

Advent első vasárnapján a Szentatya az Úrangyala elimádkozása előtt a liturgikus év

kezdetéről beszélt a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokhoz. Újra kezdődik a

hit útja, amelyet együtt élünk meg a keresztény közösségekben, de amelyet a világ

történelmén belül is meg kell élnünk, hogy megnyissuk a világot Isten misztériuma,

az ő szeretetéből érkező megváltás felé.



XVI. Benedek hozzátette: „A liturgikus év az adventtel veszi kezdetét: csodálatos

idő ez, amelyben felébred a szívekben a várakozás Krisztus új eljövetelére és

emlékezünk első eljövetelére, amikor levette magáról isteni dicsőségét és magára

vette halandó testünket.”

Jézus virrasztásra szólít fel az evangéliumban, vagyis arra, hogy életünket ne csak

földi dimenziójában lássuk, hanem azon túl is; mint egy növényt, amely a földből

rügyezik ki, de az ég felé nyílik. Minden embert hív, hogy nézzen szembe azzal,

hogyan élt adottságaival: megtartotta őket magának, vagy embertársai érdekében

gyümölcsöztette.

Felidézte, hogy Izajás, az advent prófétája imádságban fordult az Úrhoz a nép bűnei

miatt. Nem olvashatjuk megrendülés nélkül ezeket a sorokat: „Nincs senki, aki

segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted

előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.” Posztmodern

korunkat vetíti elénk ez a kép: a városokat, ahol az emberek névtelenségben élnek;

ahol úgy tűnik, Isten nincs jelen, az ember az egyetlen úr, mintha ő lenne az élet

létrehozója és rendezője. Ebben az olykor szinte tökéletesnek tűnő világban aztán

időnként felfordul a természet, a társadalom, és olyankor azt hisszük, Isten

magunkra hagyott minket.



A pápa hangsúlyozta: a világ igazi ura azonban nem az ember, hanem Isten. Az

adventi idő mindig emlékeztet minket arra, hogy nem tudjuk, mikor tér vissza a ház

ura. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a ház ura egyben atya és barát. Végül azt

kérte, hogy tegyük magunkévá a próféta szavait: „Urunk, te vagy a mi atyánk; mi

vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.”

Az Úrangyala-imádságot követően a Szentatya több nyelven üdvözölte a

zarándokokat, majd ismét az adventről beszélt. A lengyelekhez fordulva elmondta:

az elmélkedés, a remény és az örömteli várakozás légköre árad rá újra a világra, az

egyházra és mindannyiunkra. Feléled bennünk az emlékezés, hogy a Messiás

megszületett és hirdette, hogy újra eljön dicsőségben. Virrasztásra buzdított, hogy

gondolataink, érzéseink, vágyaink feddhetetlenek legyenek az Úr Jézus Krisztus

napján.


Forrás: Magyar Kurír

joomla template